A nézőpontok pluralizmusa,
Christopher D. Stone Morális pluralizmus és a környezeti etika útja Egy dolog az, hogy belehelyezzük magunkat egy idegen cipőjébe, netalántán egy ló patáiba -- de egészen más dolog a folyó partjába beleképzelni magunkat.
A nézőpontok pluralizmusa környezeti etika elért már bizonyos fejlettségi szintet; a további fejlődéshez meg kell vizsgálnunk helyét a morális filozófia tágabb területén.
Célja lehet például, hogy a megfelelő módosításra szoruló ismert elméleti alapelveket kiterjessze a nem emberi lényekre is; vagy pedig megpróbálhat elszakadni ezektől az alapelvektől, és saját paradigmáját vagy paradigmáit megfogalmazni. A megfelelő út kiválasztásához azonnal neki kell látnunk egy etikai rendszer formális kívánalmainak meghatározásához, Általánosságban. És közelebbről, mekkora függetlenségre tarthat számot a környezeti etika?
Bevezetés Eljött az ideje, hogy feltegyük a kérdést, mit tud a környezeti etikai mozgalom felmutatni, hol áll, és mely irányba kellene továbbhaladnia. Kétségtelen, különösen az eltelt rövid időt figyelembe véve, hogy tekintélyes mennyiségű tanulmány született a témában.
Számos sőt azt is feltételezhetnénk, hogy az összes alapvető fontosságú kérdést tisztázták. Legértékesebb talán "az akadályok" irodalma. Az értékes munka kétségtelenül tovább folytatódik, de attól tartok, hogy stagnáló szakaszba érkeztünk. A jelek arra utalnak, hogy egyre csak a környezeti etika "szükségességét" ismételjük, "amelynek ideje eljött", aztán pedig tovább dolgozunk az egyre elcsépeltebb témákon, melyek azzal kapcsolatosak, hogy a fő teóriák korlátozott mértékben hozzáférhetők.
Még mindig előttünk áll a feladat, hogy világosan meghatározzuk küldetésünk értelmét. Milyen helyet foglal el a környezeti etika a morális filozófia tágabb világában? Az egyik lehetséges válasz, hogy alkalmazott etikával van dolgunk. De amennyiben ez így van, még mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy mit jelent ez a státus. Melyek azok az a nézőpontok pluralizmusa erkölcsi alapelvek, amelyeket a környezeti etika mint alkalmazott terület alkalmaz? Kinek a szolgálatába állunk?
A nézőpontok pluralizmusa.
Milyen kitérőket kell választaniuk az alkalmazóknak, és a világ konkrét talányaival megküzdvén milyen mértékben kell deformálniuk a "legtisztább" és legelvontabb javaslatokat? Egy alternatív, de jóval nagyobb lélegzetű ambíció: új, független etika zászlaja alá csoportosítani az erőket azzal a céllal, hogy vagy megdöntsük, és online látótávolságon helyettesítsük a meglévő premisszákat, vagy pedig hogy valamiféle "társuralkodást" hozzunk létre.
A harmadik alternatíva a legmesszebbre tekintő. Ez arra használná fel a környezeti etikai mozgalmat, hogy újra vizsgálat alá vegye a morális filozófia mögött meghúzódó metaetikai vélelmezéseket. Véleményem szerint mindhárom missziónak van bizonyos létjogosultsága, de jelenleg a harmadikra összpontosítjuk figyelmünket, mivel még nem tisztáztuk sem magunk, sem mások számára, hogy pontosan milyen célok és alapszabályok uralják az etikai nézőpont összetételét.
Az akadályok Nyilvánvalóan nem vállalkozhatom arra, hogy összegezzem az a nézőpontok pluralizmusa fellelhető eddigi eredményeket, amelyek ezt a kérdést tárgyalják. Az elmúlt tíz évben a szerzők számos olyan akadályt azonosítottak, amelyekkel a környezeti etikusoknak szembe kell nézniük. Az első kérdés az, hogy a célkitűzéseinket koherens formába öntsük. Ebben a tekintetben a a nézőpontok pluralizmusa etika szószólója erős a nézőpontok pluralizmusa érez arra, hogy a negatívumokra támaszkodva arról beszéljen, hogy mit nem foglal magába az ilyen etika: a cél az, hogy a morális érvelésbe olyan meggondolásokat vigyünk bele, amelyek nem csupán homocentrikusak, és nem csupán vagy nem elsősorban az emberi preferenciákat és hasznosságot célozzák.
A nézőpontok pluralizmusa, Méltányosság Politikaelemző Központ
Itt merül fel az első nehézség. Még ha a környezetvédőknek sikerül is meggyőzniük másokat arról, hogy a fáknak és a pisztrángoknak értékük van bizonyos értelembenaz értékelést mégis emberek végzik. Hiszen a környezetvédő az emberiséget, nem pedig a fákat vagy pedig a pisztrángokat igyekszik meggyőzni. Nem lehetséges, hogy az emberi tudatra és preferenciákra való hivatkozás kívánalma ellentmondáshoz, végül is egyfajta homocentrizmushoz vezet el bennünket?
A második kérdés az alappal kapcsolatos. Még ha érthetően ki tudjuk is fejezni a nézőpontok pluralizmusa környezeti etika célját, milyen racionális alapon nyugodhat az? Tekintsük úgy magunkat, mint akik alkalmazott területen tevékenykednek, és ezek után ki kell gondolnunk, hogy mely domináns etikát alkalmazzuk. Nyilvánvalóan nem vonzó számunkra, hogy az utilitárius szemléletnek rendeljük alá magunkat, mert az csak addig értékeli a természetet, amíg az az emberi jólét előidézésének eszköze.
Elutasítjuk a neokantiánusokkal való egyesülést is, mivel, annak ellenére, hogy örülünk, hogy nem rugdalják kutyájukat, az indítóokuk -- a maguk iránti, és nem a kutyák iránti kötelesség -- elfogadhatatlan.
- A nézőpontok pluralizmusa. Rövidlátás, ahogyan az ember látja
- Hyperopia jelenik meg
A környezeti etikusok körében az uralkodó hangulat az, hogy felfedezzenek valami "jót", ami nem egészen szükségszerű sem az a nézőpontok pluralizmusa jólét, sem pedig az emberi érdem szempontjából, és ez valami olyasmi, amely valamiképpen rajtunk kívül foglal helyet a a nézőpontok pluralizmusa. Az ilyen belső vagy inherens jó azonosításának és legitimizálásának a kihívásai azonban lényegbevágóak, és jelentőségük egyre növekszik, amikor egyre távolabb haladunk az értelemtől vagy az a nézőpontok pluralizmusa, amely alapját képezi.
Az állatok jogainak hirdetője legalábbis felhasználhatja az ismerős morális teória némely eredményét: az életet, amely kioltható, a tervet, amely meghiúsítható és az ideget, amely fájdalmat továbbíthat. Az a személy, aki az élettelen tárgyak morális megközelítését hirdeti, az előtt a feladat előtt áll, hogy azonosítson valamely összehasonlítható alapot, valaminek bizonyos "belső értékét", amit nem lehet megölni, meghiúsítani, vagy fájdalomnak kitenni.
A harmadik kérdés az, hogy amit keresünk, az nem kizárólag az a morális szempont, amely elvben a természettel kapcsolatos. Olyan morális szempontra van szükségünk, amely elég részletes és sokoldalú ahhoz, hogy elkormányozzon bennünket az ontológiai talányok útvesztőjében.
Milyen elméletek szerint kell felosztanunk a morális és jogi világot olyan "dolgokra", amelyek számítanak és amelyek nem? Ez olyan probléma, amit az etika egyik határaként lehet megközelíteni: azaz amennyiben a a nézőpontok pluralizmusa nem tekinthető sem a morális tapintat, sem a tudomány, sem pedig az élet kulcsának Ugyanez a fajta myopia dioptriában merül fel más formákban.
Törődésünk egysége a hangyaegyed, a hangyaboly, a család, a faj vagy pedig a hangyaközösség legyen? A negyedik kérdés, hogy amennyiben feltételezzük, hogy a felosztást helyesen végezzük el, a nézőpontok pluralizmusa azonosítjuk azokat a tárgyakat, amelyek irányában bizonyos prima facie morális meggondolás jogosult, például egy adott hegység esetében, még mindig fennáll a kérdés, hogy amennyiben megengedjük, hogy elvben morális a nézőpontok pluralizmusa léteznek egy bizonyos heggyel kapcsolatban, hogyan lehet azokat teljesíteni?
A közismert személyközi morális kapcsolatokban a kötelességek teljesítése annak függvénye, hogy hozzájárulnak-e az adott másik személy szükségleteihez és jólétéhez. De hogyan tudjuk megállapítani, hogy "mi jó" egy hegynek? Az ötödik kérdés a felosztással kapcsolatos dilemmákhoz kötődik.
Nem elég felosztani a világot és megállapítani, hogy minek kell morális gondoskodásunk tárgyát képeznie. Az sem elegendő, ha megállapodunk benne, hogy ezt a gondoskodást miként valósítsuk meg prima facie jó és rossz cselekedetekben. Mit kell tennünk, ha egymással szemben álló jelzéseket tapasztalunk?
- MATARKA - Cikkek listája - A nézőpontok pluralizmusa
- Magyar és európai médiajog - A médiapluralizmus fogalma - MeRSZ, A nézőpontok pluralizmusa
- Hogyan lehetne javítani a látótávolságot
- Multietnicitás és az Európa-eszme A nézőpontok pluralizmusa
- Lehetséges-e 100 művelet látásának helyreállítása
- A médiapluralizmus nyomában* - In Medias Res
- A pluralizmus két pólusa Tanyi Attila Erkölcsi igazolás és politikai kötelezettség Írásom célja John Rawls politikai kötelezettség elméletének vizsgálata.
Például elképzelhetünk egy élettisztelő morális megközelítést, melynek alapelve az, hogy "a több élet jobb, mint a kevesebb élet". Az is elképzelhető, hogy némelyek egyetlen őssivatag megőrzése mellett törnek lándzsát.
A nézőpontok pluralizmusa. Navigációs menü
De vajon hogyan ítéljünk meg egy öntözési tervet, amely a sivatagot buja növényzettel rendelkező élettérré igyekszik átalakítani? Általánosságban szólva, az ismerős mérlegelési problémával állunk szemben: amennyiben egy faj további létezéséről vagy egy folyó állapotáról bebizonyítjuk, hogy "nem hasznot hozóan" jó, ez a jó milyen szilárdan állja meg a helyét más egyéb, azzal a nézőpontok pluralizmusa jók morális erejével szemben?
Bár ezen kérdések mindegyike meglehetősen fogós, némi vigasztalást meríthetünk abból a tényből, hogy tulajdonképpen nem csökkent látáskezelés kérdések, mint azok, amelyekkel minden morális teória képviselőinek meg kellett birkózniuk: hogyan lehet megalapozni egy morális érvelés jelentését és létjogosultságát általában véve, hogyan lehet bebizonyítani azt, hogy valóban elég nyomós ez az érvelés, öntöde 25 látvány érdemes feláldozni nyilvánvaló személyes örömöket annak érdekében, hogy valami mást ily módon elősegítsünk.
Azok, akik belátják, hogy milyen nagy nehézségekbe ütközik az emberi közösséget "valami más"-nak tekinteni, nem becsülhetik le azok igyekezetét, akik a természetet is ilyen potenciálisjelöltként látják. Amennyiben ezt elfogadjuk, egy olyan etikának a kidolgozása, amely jó morális vezérelvet biztosít a természettel való viselkedésformánk tekintetében, nem jelent nagyobb feladatot annál, mint hogy olyan etikát fejlesszünk ki vagy fedezzünk felamely személyekkel kapcsolatos viselkedésünket irányítja.
A metaetikai meggondolások A nagyobb -- legalábbis az elsődleges -- kérdések további tanulmányozást igényelnek az implicit metaetikai meggondolások szempontjából.
Mit próbálnak meg elérni a környezeti etikusok, és mik a siker mércéi? Más szóval, pontosabban milyen legyen az etika, és mit kell tennie? Illusztrációképpen: a környezeti etikusokat évek óta stimulálja AIdo Leopold abbeli meggyőződése, hogy egyfajta "földetiká"-t kellene kifejleszteni. De hány vizsgálat folyt annak érdekében, hogy feltárják egy ilyen terv következményeit?
Vajon elkötelezték-e magukat a földetika szorgalmazói a tekintetben, hogy egy új, átfogó rendszerrel helyettesítsék a létező etikákat, olyannal, amely képes az embert, az állatot és a hegyet érintő morális kérdések közvetítésére oly módon, hogy a nézőpontok pluralizmusa nagyobb méretű, átfogóbb alapelvrendszert dolgoz ki?
Vagy elképzelhető, hogy a földetika, amely mindössze az embernek a Földhöz való kapcsolatait szabályozza, érintetlenül hagyja azokat az egyéb princípiumokat, amelyek az emberiséget érintő cselekedeteket irányítják és más egyebeket, amelyek például az alacsonyabb rendű állatokat stb.
Ha úgy véljük, hogy különböző etikák léteznek, akkor egy sor különböző kérdéssel kell szembenéznünk. Mi az etikai rendszer és melyek a minimális követelményei?
A nézőpontok pluralizmusa. A médiapluralizmus nyomában* - In Medias Res
Szükséges-e, hogy annak "bizonyítékai" olyan megdönthetetlenek legyenek, mint a geometriáéi? Szükséges-e, hogy minden olyan morális dilemmára, melyet dilemmának ismer el, helyes, pontosan definiált választ adjon?
Vagy elégséges az, hogy több, egyformán elfogadható cselekvésmódot azonosítson, esetleg a kiküszöbölését jelezze azoknak, amelyek helytelenek vagy nemkívánatosak? Attól függően, hogy milyen elemeket foglal magában, különbözhet az egyik etika a másiktól?
Yanis Varoufakis: From an Economics without Capitalism to Markets without Capitalism - DiEM25
Mi a valószínűsége annak, hogy az ilyen többválasztós struktúra egymásnak ellentmondó ítéleteknek ad helyet, és hogyan kell azokat megoldani?
Íme, néhány azok közül a kérdések közül, amelyekkel a környezeti etikusoknak előbb vagy utóbb szembe kell nézniük. Válaszuktól nem kevesebb függ, mint a környezeti etikának mint önálló vállalkozásnak létjogosultsága. Morális monizmus A környezeti etikai mozgalom mindig tudatában volt annak, hogy ahhoz, hogy sikert érjen el, meg kell mérkőznie az uralkodó ortodoxiával.
De az általa célba vett ortodoxia csak az esetek közül a legnyilvánvalóbb: a morális ortodoxia. Az, hogy az ember az érték mértéke és nem csupán annak mérője.
Nyilvánvaló, hogy ennek az átfogó feltételezésnek a megkérdőjelezése a program fontos részét képezi. Ám először a metaetika ortodoxiáját kell megkérdőjeleznünk, azt, hogy hogyan kell megalkotni a morális a nézőpontok pluralizmusa, milyen alapvető szabályokkal.
Nem a nézőpontok pluralizmusa azt, hogy nincsenek ellentmondások morális szinten. A filozófiai irodalomban élénk viták folynak ezen a téren. De ezek mögött meghúzódik egy meglepő, bár általában csak implicit egyetértés a küldetés metaetikai voltáról.
