Figuratív látásmód.

figuratív látásmód

Johnston, John Gépies látásmód A látásról és a vizuális figuratív látásmód vallott jelenkori nézeteinket behatároló hagyományos ellentétpárok közül az ember-technika ellentéte a legelterjedtebb és talán a legkártékonyabb. Paris, A gépies látásmód az én szóhasználatomban az interakcióban lévő gépekből és ember-gép rendszerekből álló környezeten kívül feltételez egy dekódolt percepciós mezőt is, amely — függetlenül attól, hogy a szóban forgó gépek hozták-e létre vagy sem — csakis e gépekkel összefüggésben nyeri el teljes értelmét.

figuratív látásmód

A gépies terminus természetesen Deleuze-től származik. Capitalism and Schizophrenia. Brian Massumi Minneapolis, Paris: Éd. De Minuit, Deleuze és Guattari figuratív látásmód ellentétes folyamatot különböztet meg: instabil pillanatokban, azaz ha egy funkcionális egyensúlyi helyzetben változások következnek be, a fix kódok alóli felszabadulásról vagy ahogy ők fogalmaznak: deterritorializációról beszélünk; de a másik oldalról közelítve a kapcsolatrendszer a fentivel épp ellentétes irányú rétegződési folyamatokat mutat, figuratív látásmód redundanciával és új fix kódok kialakulásával, vagyis reterritorializációval járnak.

Polan, Dana Minneapolis, Paris: éd. Magyarul egy részletét ld. Deleuze — Guattari: Kafka Tótfalusi Ágnes ford. Felvetődik a kérdés, hogy a fenti fogalmi séma felhasználható-e a látás és az összetett vizuális folyamatok leírására? A művészet nyilvánvalóan előfeltételezi az észlelés deterritorializálását, a látott dolog, sőt a látási folyamat mindennemű kontextus vagy cél alóli felszabadítását.

Bármire szolgáljon is ezek után a művészet, rekódoláson vagy reterritorializáláson megy keresztül. Ám miközben Deleuze és Guattari utalnak a deterritorializált észlelésre, amit a Mi a filozófia? Ennek ellenére Deleuze írásaiban helyenként, különösen a Francis Bacon festészetéről írt monográfiájában és a filmről írt kétkötetes tanulmányában mintha valami figuratív látásmód hasonlóról lenne szó. Deleuze nyomán és teóriája kiterjesztésével azt állítom, hogy a gépies látásmód nem egyszerűen gépekkel vagy gépek útján való látás — hanem inkább dekódolt látás, az észlelés gépekkel összefüggő átalakulása, aminek szükségszerű velejárója egyben a rekódolás.

Figuratív látásmód még mielőtt Deleuze-höz fordulnánk, Paul Virilio The Vision Machine című írását szemügyre véve rávilágíthatunk, miért van szükség erre a megkülönböztetésre és milyen természetű a velejáró kettős művelet.

Az érdekfeszítő, de sok tekintetben problematikus könyv fő témája a gépies látás, mégsem képes érdemi leírását adni annak, csak néhány jellemző hatását sorolja fel, mert megakadályozza ebben az emberit a technikaival szembeállító metafizikai örökség.

Rose, Julie Bloomington, Ind. Paris, Éd. Galilée, Virilio célja figuratív látásmód kimutatása, hogy a háború és a film kölcsönös formálói és támaszai egymásnak mind a csatamezőn, mind a figuratív látásmód térségekben, ahol a felszerelés beszerzése és — ahogy a hadszíntér kiterjed a társadalom egészére — a lakosság mozgósítása folyik. Camiller, Patrick New York, Virilio módszere eleve kizárja a vizuális képek esztétikai vagy filozófiai összefüggésekben való elemzését: azt, hogy olyan tárgyak lennének, melyek szemlélése vagy beható vizsgálata új felismerésekkel gazdagít.

Ehelyett az egyéb vizuális gyakorlatok és figuratív látásmód történetével állnak összefüggésben.

figuratív látásmód

De itt felmerül egy másfajta probléma. Míg Virilio, állítása szerint, képek segítségével vagy képekkel összefüggésben ír, példaként felhozott képáradatát valójában egy mögöttes katasztrófanarratíva tartja össze, mely a technológiai bűnbeesést taglalja, de anélkül, hogy megvizsgálná az állítás előfeltevéseit.

A narratíva a természetes észlelés hosszú időszakával figuratív látásmód kezdetét bár Virilio más sorrendben mutatja be a folyamatotmelynek történelmileg a teleszkóp és más vizuális műszerek feltalálása, valamint a természet matematizálása vet véget, mely Galilei nevéhez fűződik.

Az előbbi tény azzal a következménnyel jár, hogy fokozatosan figuratív látásmód a természetes észlelésbe vetett hitünket, az utóbbi viszonzásul egy másfajta igazságot mutat fel. Ennél is zavaróbb, hogy ezek a vizuális műszerek a természetes észlelést kivonják az ember természetes testi képességeinek köréből.

Meg kell hagyni, mindez egészen az első világháborúig nem okoz komoly problémát.

figuratív látásmód

Végül pedig, mivel a látást és az emlékezést a kép logisztikájának szolgálatába kényszerítették, a művészet egyre inkább saját halálának vagy eltűnésének problémájával foglalkozik. Ha figuratív látásmód akarjuk érteni, hogy az emberi észlelés komputerizált gépekkel való szimulálása és ezáltal áthelyeződése miért vezet elkerülhetetlenül az észlelés logisztikájának végéhez s miért lehet ebből következően Virilio narratívájának logikus végpontjatudnunk kell, hogy a látógép Virilio szemében nemcsak az észlelést automatizáló technikai eszközt jelenti.

Mindez az új elektronikai hadszíntérrel továbbá a hangok és képek háborújávala titoktechnológia fejlődésével és az emberek megmenekítésének katonai kötelességével hozható összefüggésbe. E különféle tendenciákban az a közös, hogy még jobban megrendítik a természetes észlelésbe vetett hitet, és ezzel felfokozzák a valóságelvet érintő válságot.

Tagadhatatlan, hogy Virilio előszeretettel veszi egy kalap alá őket. Természetesen nem ő az első és figuratív látásmód is az egyetlen, aki arra figyelmeztet, hogy a modern technológia válságot idéz elő a természetes észlelésben. Budapest: Osiris, Lukács Ágnes p.

figuratív látásmód

Lovitt, William New York, Kettőssége első látásra mintha megfelelne Deleuze és Guattari kettős, deterritorializációs és reterritorializációs műveletének, egy szimultán dekódolásnak és rekódolásnak.

Ám van legalább egy döntő különbség: Virilio elméletében az észlelés deregulációjának nincs pozitív oldala szemben Deleuze és Guattari deterritorializációfogalmávalnincs sem esztétikai, sem más pozitív értéke annak, figuratív látásmód az észlelés kiszabadul a bevett kódok fennhatósága alól. Azt az ellenvetést tehetnénk erre, hogy ez pusztán azért van, mert Viriliót jobban érdekli a mozgás és a sebesség, az észlelési zavar és az ebből fakadó katonai előnyök, mint a technológia új vizuális következményei.

Bár ez jórészt igaz, a valódi probléma, mint már utaltam rá, az, hogy Virilio nem tud elszakadni az egységes természetes test fogalmától. Emiatt a technológiában csupán idegen és külsődleges protézist lát, ami beférkőzik a természetes testi képességek tartományába és csakis félrevezető, elidegenítő hatásokat hoz létre, amivel minden eddiginél fogékonyabbá teszi a manipulációra.

A deterritorializált szem Deleuze számára ezzel szemben az egységes természetes test nem szervek és biológiai funkciók egyszer és mindenkorra adott myopia és presbyopia szervezete, hanem éppen az jellemzi, hogy a természetes környezet erőin kívül folyamatosan idomul és ettől módosul is azokhoz a társadalmi és figuratív látásmód kapcsolatrendszerekhez, amelyek szüntelenül körülveszik.

Nem kívánom itt összefoglalni azt a bonyolult folyamatot, amivel Deleuze és Guattari a test felépülését — különösen figuratív látásmód különféle szervek szerveződését — leírja; most érjük be annyival, figuratív látásmód az áramlások rétegződésén, a határok kialakulásán és a szervi funkciók alárendelődésén alapul. Ahogy Deleuze a Francis Bacon — Az érzékelés logikája című könyvében rámutat, a test hierarchikus struktúrába szerveződése oda vezet, hogy a test alárendelődik egy racionális egónak — s valóban ez tekinthető az egó létfeltételének.

Ugyanakkor azonban a test organikus egységbe szerveződése homályba borítja, hogyan hatnak erők a testre és hogyan alkot a test más testekkel különböző kapcsolatrendszereket. Összehangolt destratifikációs folyamatok például a test organizációjához vezethetnek, végső fokon pedig a Szervek nélküli Testhez, egy tiszta felszínként vagy korlátlan áramlások összességeként létező testhez.

Skizofréniában szenvedőknél valóban gyakran előfordul a test dezorganizációjától való félelem, de Deleuze, amikor ezeket a kifejezéseket használja, a dekódolt észlelésről is beszél.

Francis Bacon című könyvében, melynek alcíme Az érzékelés logikája, Deleuze figuratív látásmód indul ki, hogy egyetlen szerv — mely ez esetben a szem — kiszabadul a test szervezetéből, és így próbálja megérteni Bacon festményeinek, különösen a figuráinak rendkívüli intenzitását, melyek Deleuze szerint inkább közvetítik, mint ábrázolják a testre ható erőket; s így a test önnön testisége előli menekülési kísérletét jelképezik.

De nem kezeli a szemet állandó szervként. Amikor felszabadítja az ábrázolás vonalait és színeit, a szemet is felszabadítja az organizmus alól, állandó és minősített szerv-mivoltából: figuratív látásmód szem virtuálisan sokfunkciós meghatározatlan szervvé válik, amely tiszta jelenlétként látja a szervek nélküli testet, azaz az Alakot.

BUKTA Imre - Másik Magyarország - Hadházi László - Reklám - 2012 - Műcsarnok

A festészet mindenhová szemet tesz: a figuratív látásmód, a hasba, a tüdőbe a kép lélegzik…. Ez a festészet kettős meghatározása: a szubjektum oldalán felavatja a szemet, amely megszűnik szervesnek lenni, hogy sokfunkciós és átmeneti szerv váljék belőle; az objektum oldalán elénk tárja egy test valóságát, a szerves ábrázolás alól felszabadított vonalakat és színeket.

Babarczy Figuratív látásmód ford.

Szembetűnő, hogy Deleuze könyvének borítóján Bacon több fényképes önarcképe látható, melyek nyilvánvalóan egy pénzbedobós fényképautomata fülkéjében készültek, és őrülten megtépázottnak és kifejezőnek tűnnek.

Ugyanakkor annak ellenére, hogy Bacon fényképekkel vette körül magát és csakúgy tobzódott egyrészt őrült, másrészt banális burjánzásukban, a festményei semmilyen kapcsolatban nem állnak velük. Deleuze egyrészt szemiotikai, másrészt esztétikai alapon magyarázza teljes elvetésüket: a fényképek vagy hasonlóság vagy konvenció, azaz analógia vagy kód útján működnek; egyik esetben sem a látás eszközei, hanem ők maguk azok, amit látunk, és végül csak figuratív látásmód látjuk.

E tekintetben legalábbis Bacon biztosan egyetértene Virilióval. De ami még döntőbb, a festményektől eltérően, a fényképek nem képesek intenzív érzékelést létrehozni, vagy inkább nem képesek az érzékelésen belül különbségeket teremteni. Ez a különbség arra készteti Deleuze-t, hogy diagram formájában tárja elénk festészetelméletét — Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai kézenfekvő példával figuratív látásmód — és a káosszal vagy katasztrófával való szükségszerű tusáját.

A téma már az Anti-Oedipusz egyik emlékezetes paragrafusában is felbukkant Turner kései festményei kapcsán, és most részletesen is kifejti.

figuratív látásmód

Vajdovich Györgyi ford. Mivel ezek a jegyek, ezek a vonások irracionálisak, akaratlanok, esetlegesek, szabadok, véletlenszerűek.

Szám tartalom

Nem reprezentatívak, nem illusztratívak, nem narratívak. Még kevésbé kifejezőek vagy jelentéssel bíróak: ezek jelentésnélküli érzet-vonások, de zavaros érzetek vonásai […] Mintha a kéz szabaddá válna, és más erők szolgálatába lépne olyan vonásokat húzva, melyek már nem függnek sem akaratunktól, sem látásunktól.

Turner kortársait gyakran éppen ez a váratlanul előbukkanó világ nyűgözte le. Figuratív látásmód York, Összegezve tehát, Deleuze szerint a festménynek ahhoz, hogy festmény legyen, örökösen újra kell játszania ezt a katasztrófát. Így Bacon amikor a festészetet választja, azt a katasztrófát választja, amit csak a festészetnek, nem pedig a fényképezésnek kell mind megteremtenie, mind elhárítania. A képek gépies kapcsolatrendszere A filmművészet is produkál hasonlóan radikális dekódolási aktusokat.

Bejegyzés navigáció

figuratív látásmód Kovács András Bálint Budapest: Osiris, A dolgoknak ebből az állapotából kiindulva meg kellene mutatni, hogyan tudnak tetszőleges pontokon kialakulni olyan középpontok, amelyek fix pillanatkép hatását keltik.

Figyelmesen megvizsgálva, az idézett a látás kezelése rossz kiderül, miért készteti a film gépezete Deleuze-t arra, hogy filmként vagy metafilmként fogja fel magát a világegyetemet, vagyis képek gépies kapcsolatrendszerének, az egyetemes változatosság állapotában, ahol a szubjektív észlelés kiváltságos esetei mindig a más képekhez fűződő változékony viszonyuk alkotta rendszerbe illeszkednek.

Minden kép »teljes terjedelmével« és »minden elemi részével« hat és visszahat a másikra. A percepció egy áttetsző fénykép, pillanatnyi megtorpanás vagy homályosság a figuratív látásmód közepén, ahol megtorpan vagy visszaverődik a fény. Pontosan az egyik kép kihatása és a másik visszahatása közötti hézag teszi lehetővé a percepciót. A korlátozás és különbség mozzanata nyomán bekövetkező szubjektív észlelés ezért mindig limitált. Deleuze, miután meghatározta a filmes mozgás-kép három alváltozatát és mielőtt áttérne A mozgás-képet legnagyobbrészt kitevő egyedi példákrarátér arra a fajta érzékelésre, ami megfelel a képeknek az egyetemes változatosság adott állapotában.

Ezt gáznemű percepciónak nevezi. A természetes percepció szubjektív állapotából azonban nem lehet ezt az objektív állapotot egyszerű ugrással elérni.

Mert bár igaz, hogy a természetes percepció legalábbis figuratív látásmód a filmművészetet illeti előfeltétele, hogy a képek eleve az egyetemes változatosság középpont nélküli állapotában legyenek ugyanis a természetes percepció ebből figuratív látásmód állapotból vezethető lea filmkép objektivitási vagy szubjektivitási fokáról nehéz pontos fogalmat alkotni.

Ennek értelmében a helyszín objektív képe az, amit egy rajta kívülálló személy lát. Ám ez a definíció a legjobb esetben is csak átmeneti jellegű, mert figuratív látásmód képkeretben látottak mindig újabb keretbe foglalhatóak, ami végül olyan fogalmakhoz vezet, mint a kamera-szem vagy kamera-tudatosság.

Budapest: Európa, Mindkét irányzat az emberi szem mint érzékelő szerv viszonylagos mozdulatlanságát próbálja meghaladni: Vertov a montázs segítségével, a kísérleti film különféle technikákkal, mint például az ismétlés, újrafilmezés, hipergyors montázs és a feltördelés.

Tomlinson és Burchell, Graham New York,

Érdekestémák