Dialektikus nézet, Dialektika

dialektikus nézet

l√°t√°s mŇĪt√©t ut√°n 120%

A dialektikus logika mŇĪvelŇĎi szerint mivel a v√©gtelen anyagi vil√°g dialektikus n√©zet mozg√°sban √©s fejlŇĎd√©sben van s ugyanakkor halad pusztul√°sa fel√©a gondolat form√°inak, a fogalmak, a kateg√≥ri√°k alkalmaz√°sa sor√°n ezt figyelembe kell venni. A dialektikus logika fŇĎ feladata a mozg√°s, a fejlŇĎd√©s, a megszŇĪn√©s, a pusztul√°s, egy√°ltal√°n a jelens√©gek belsŇĎ ellentmond√°sai, a k√ľlsŇĎ √∂sszef√ľgg√©sek √©s meghat√°rozotts√°gok fogalmi kifejezhetŇĎs√©g√©nek vizsg√°lata.

T√°rgy√°nak m√°sik r√©sze a folyamat√°nak, t√∂rt√©netis√©g√©nek, saj√°toss√°gainak tanulm√°nyoz√°sa. A dialektikus logik√°nak teh√°t marxista ismeretelm√©let n√©lk√ľl hi√°nyt szenved.

A dialektikus logika a megismer√©st visszavezeti a mindenkori t√°rsadalmi dialektikus n√©zet dialektikus n√©zet viszonyokra, a t√°rsadalmi sz√ľks√©gletekre √©s felt√©telezi, hogy v√©gsŇĎ soron dialektikus n√©zet a k√∂zvetlen √©rdekektŇĎl f√ľggetlen, kritikai t√°rgyilagos √©rz√©kel√©s, megfigyel√©s.

A probl√©m√°val Lenin kimer√≠tŇĎen foglalkozott Emp√≠riokriticizmus c. A marxizmus-leninizmuson bel√ľl a megismer√©sben k√ľl√∂n√∂sen fontos szerepet tulajdon√≠tanak a t√°gabb √©rtelemben vett oszt√°ly√©rdekeknek, amennyiben meghat√°rozott oszt√°ly√©rdekek eltorz√≠thatj√°k a megismer√©s folyamat√°t, mint ahogy a fejlŇĎd√©sben l√©vŇĎ oszt√°lyok √©rdekei √©ppen hogy seg√≠tik a megismer√©s objektivit√°s√°nak erŇĎs√∂d√©s√©t, a stagn√°l√≥, hanyatl√≥ oszt√°lyok viszont bizonyos √©rtelemben g√°tolj√°k De.

Engels sokat foglalkozik a dialektikus logika t√∂rt√©net√©vel, k√©rd√©seivel az Anti-D√ľhring c. Szeml√©ltetendŇĎ, hogy mi a nem dialektikus logika, illetve, hogy mire kell, id√©zni lehet Eugen D√ľhringet, aki √∂r√∂k, mondhatni emberfeletti mor√°lis √©rt√©kekrŇĎl besz√©l.

Ezt a kijelent√©st, √©s az ehhez hasonl√≥kat dialektikus logik√°val dialektikus n√©zet nem lehet, mint ahogy l√°t√°si ar√°ny 60-n√°l dialektikus logik√°val az sem vezethetŇĎ le, hogy p√©ld√°ul az egyidŇĎben l√©tezŇĎ, egym√°s ellen k√ľzdŇĎ oszt√°lyok mor√°lis √©rt√©kei k√∂z√∂tt ne lenne szerves, ellentmond√°sos kapcsolat.

Dialektikus logika

A dialektikus logika fejlŇĎd√©se, illetve kifejlŇĎd√©se szorosan √∂sszef√ľgg a term√©szettudom√°nyok jelentŇĎs√©g√©nek n√∂veked√©s√©vel, a polg√°ri t√°rsadalom vonatkoz√≥ sz√ľks√©gleteinek kibontakoz√°s√°val, s persze azzal is, hogy mind vil√°gosabb√° v√°lt, a t√°rsadalmi fejlŇĎd√©s elk√©pzelhetetlen az oszt√°lyok harca n√©lk√ľl tudom√°nyos szocializmus kibontakoz√°sa.

Ebben a tekintetben sokat jelentett maguknak a társadalomtudományoknak a szaktudománnyá válása, a szaktudományok differenciálódása, a szociálpszichológia kísérleti dialektikus nézet illetve a dialektikus nézet információáramlás, a tömegkommunikáció megjelenése.

A dialektikus logika csak igen lassan tudta kiszor√≠tani, s tulajdonk√©ppen m√©g ma sem szor√≠totta ki teljesen a metafizikus logik√°t. A metafizikus csupa k√∂zvet√≠t√©s n√©lk√ľli ellent√©tekben gondolkodik Ez a gondolkod√°sm√≥d t√∂rt√©nelmileg lehet indokolt, de mindig bele√ľtk√∂zik saj√°t korl√°taiba, a pol√°ris ellent√©tek felold√°s√°ra k√©ptelennek bizonyul, vagy pedig lapos, k√∂zhelyszerŇĪ kompromisszumokba menek√ľl.

Tudja meg, hogyan √©s mikor t√°vol√≠tsa el ezt a sablon√ľzenetet A dialektikus √©sz kritik√°ja Sartre gondolkod√°s√°nak egy k√©sŇĎbbi szakasz√°nak eredm√©nye, amelynek sor√°n a marxizmust m√°r nem azonos√≠totta a Szovjetuni√≥val vagy a francia kommunizmussal, hanem k√∂zelebb ker√ľlt a marxist√°nak val√≥ azonosul√°shoz. Ebben Sartre az egzisztencializmus fel√ľlvizsg√°lat√°t √©s a marxizmus mint kort√°rs filoz√≥fia √©rtelmez√©s√©t terjeszti elŇĎ k√ľl√∂n√∂sk√©ppen, dialektikus n√©zet csak reakcionista pre-marxista szempontb√≥l lehet kritiz√°lni. Sartre azt √°ll√≠tja, hogy b√°r sok emberi projekt szabad √∂sszeolvad√°sa esetleg kommunista t√°rsadalmat k√©pezhet, erre nincs garancia. Az emberek teh√°t sem teljesen szabadon hat√°rozhatj√°k meg cselekedeteik √©rtelm√©t, sem pedig nem rabszolg√°i azoknak a k√∂r√ľlm√©nyeknek, amelyekben tal√°lj√°k magukat.

Ennyiben egy√°ltal√°n nem lehet megb√≠zni az un. Mint Marx mondja: "Az emberi √©let form√°in val√≥ elm√©lked√©s, teh√°t tudom√°nyos elemz√©s√ľk is, √°ltal√°ban a val√≥s√°gos fejlŇĎd√©ssel ellent√©tes ir√°nyban indul el.

Post festum ut√≥lag √©s enn√©lfogva a fejlŇĎd√©si folyamat k√©sz eredm√©nyeivel kezdŇĎdik.

Dialektika

Azok a form√°k, amelyek a munkaterm√©kekre r√°nyomj√°k dialektikus n√©zet √°ru b√©lyeget √©s ez√©rt az √°ruforgalom elŇĎfelt√©telei, m√°r a t√°rsadalmi √©let term√©szeti dialektikus n√©zet szil√°rdulna, mielŇĎtt dialektikus n√©zet emberek pr√≥b√°lnak maguknak sz√°mot adni, nem is e form√°k t√∂rt√©nelmi jelleg√©rŇĎl Mindennek alapj√°n teljesen vil√°gos, hogy a dialektikus m√≥dszer, vagy a tartalmi dialektika nem alkalmazhat√≥ tetszŇĎlegesen kiv√°lasztott t√°rgy tetszŇĎleges pillanatban l√©vŇĎ √°llapot√°nak elemz√©s√©re, hanem csak akkor, ha a vizsg√°land√≥ t√°rgyat keletkez√©s√©ben, mozg√°s√°ban, √∂sszef√ľgg√©seiben kezdj√ľk elemezni, s ezen az alapon k√≠s√©rj√ľk v√©gig sors√°t, tiszt√°zzuk, hogy mi√©rt keletkezett, mibŇĎl keletkezett, hogyan r√∂gz√ľlt, tartalma √©s form√°ja k√∂z√∂tt milyen a viszony stb.

A kezdŇĎponthoz val√≥ eljut√°s, mag√°nak a t√°rgynak a k√∂r√ľlhat√°rol√°sa absztrakci√≥ eredm√©nye. A dialektikus m√≥dszer vagy dialektikus logika alkalmaz√°s√°nak teh√°t elŇĎfelt√©telei vannak, mely elŇĎfelt√©telek maguk is a dialektika, p√©ld√°ul a tudom√°ny √©s az ipar, a k√∂zgazdas√°gi gondolkod√°s fejlŇĎd√©se sor√°n ideol√≥giai harcban alakulnak ki.

a látásélesség sómasszázsának javítása érdekében

A dialektikus dialektikus n√©zet tartalmi, term√©szettudom√°nyos bizony√≠t√©k√°t a legszeml√©letesebben Darwin munk√°ss√°ga bizony√≠totta m√©g a XIX. A term√©szettudom√°nyokb√≥l kiindulva Engels kijelenti: "A vil√°g-eg√©sznek, fejlŇĎd√©s√©nek √©s az emberis√©g fejlŇĎd√©s√©nek, valamint az e fejlŇĎd√©srŇĎl az emberek fej√©ben kialakul√≥ t√ľk√∂rk√©pnek az exakt √°br√°zol√°sa teh√°t csak dialektikus √ļton, a l√©trej√∂v√©s √©s elm√ļl√°s, az elŇĎre- vagy visszal√©pŇĎ v√°ltoz√°sok √°ltal√°nos k√∂lcs√∂nhat√°sainak √°lland√≥ tekintetbev√©tel√©vel j√∂het l√©tre.

Engels egy√©rtelmŇĪen utal r√°, hogy a szaktudom√°nyok sz√°m√°nak √©s eredm√©nyess√©g√©nek n√∂veked√©s√©vel a filoz√≥fia, mint "helyettes, f√∂l√©rendelt szaktudom√°ny" l√©nyeg√©ben mind ink√°bb feleslegess√© v√°lik, viszont a dialektika, a logika mind fontosabb lesz.

A dialektikus logika a kor√°bbi mechanikus logik√°hoz viszony√≠tva megsz√ľnteti az anal√≠zis √©s szint√©zis, az indukci√≥ √©s a dedukci√≥, az empirikus √©s a teoretikus merev megk√ľl√∂nb√∂ztet√©s√©t √©s szembe√°ll√≠t√°s√°t; dialektikus n√©zet a fogalmakat is egym√°st √°that√≥ ellent√©teik √©s k√∂lcs√∂n√∂s felt√©telezetts√©g√ľk, illetve val√≥s√°gos b√°zisuk vonatkoz√°s√°ban vizsg√°lja.

Ez Engelsn√©l is megjelenŇĎ gondolat. Mint √≠rja: "Anal√≠zis n√©lk√ľl nincs szint√©zis A gondolkod√°s A dialektikus logika.

a l√°t√°s korrekci√≥ja an√©lk√ľl

A helyes logikai l√©p√©sek, a logikai k√∂vetelm√©nyek betart√°sa, elvszerŇĪ, de kreat√≠v alkalmaz√°sa mag√°nak a logik√°nak az alkalmaz√°si ter√ľlete. A konkr√©ten mely maga is logikai fogalom a val√≥s√°gos l√©tezŇĎ alanyt szubjektumot √©rtj√ľk, ami a vizsg√°lat t√°rgya, s mint ilyen a val√≥s√°gban funkcion√°l√≥ √∂sszetett eg√©sz. Nagy hangs√ļlyt kell helyezni a szubjektum √∂sszetetts√©g√©re, b√°rmi legyen is ez a szubjektum.

Mint ismeretes az anyag mind "befel√©", mind k√ľlsŇĎ √∂sszef√ľgg√©seiben v√©gtelen.

h√°romsz√≠nŇĪ tv a l√°t√°shoz

Eg√©sz pontosan eme v√©gtelens√©g funkcion√°lisan v√©gess√©gg√© v√°ltozik. A t√°rsadalom eset√©ben a l√°tszat azt mutatja, hogy az alanynak tekintett entit√°s egy megszak√≠thatatlan oki √©s √∂sszef√ľgg√©sbeli l√°ncolatban helyezkedik el, ennyiben az un. A gondolkod√°si folyamat t√°rgy√°t a v√©gtelen √∂sszef√ľgg√©si l√°ncolatb√≥l ragadjuk ki, ami a gyakorlati tev√©kenys√©g eredm√©nye. M√°s sz√≥val egy szubjektum hat√°rait elŇĎbb gyakorlatias alapon hat√°rozzuk meg, majd v√©gleges√≠tj√ľk, net√°n kiterjesztj√ľk a r√©szekre bont√°ssal egyidŇĎben.

Az anal√≠zis sor√°n a konkr√©t valamit, hogy meg√©rthess√ľk elemeire bontjuk, vagyis konkr√©t mivolt√°t idŇĎlegesen megsz√ľntetj√ľk √©s r√©szek √∂sszess√©g√©nek tekintj√ľk, mikor is a r√©szeket vessz√ľk vizsg√°lat al√° - nem megfeledkezve arr√≥l persze, hogy az elszigetelts√©g csak viszonylagos. A konkr√©tet teh√°t r√©szeinek vizsg√°lata √°ltal absztraktt√° tessz√ľk, ugyanakkor a r√©szek √ļgy jelennek meg, mintha maguk is dialektikus n√©zet lenn√©nek t√©telezve, s a vizsg√°lat folyam√°n t√©nylegesen azok is.

Ha csak a t√°rsadalomtudom√°nyokra gondolunk, azonnal megvil√°gosodik, hogy milyen s√ļlyos neh√©zs√©gekkel j√°r a r√©szekre bontott dialektikus n√©zet gondolatilag rekonstru√°lnunk mag√°t a konkr√©t eg√©szet, mely konkr√©t eg√©sz maga a val√≥s√°gos t√°rsadalom, pontosabban annak valamely oszt√°lya, nem elszak√≠tva m√°s oszt√°lyok l√©t√©tŇĎl - imm√°r gondolatilag kifejezve.

Ebben az elmer√ľlŇĎ √©s emelkedŇĎ mozg√°sban csak relat√≠ve "helyes" gondolati dialektikus n√©zet juthatunk, vagyis a rekonstru√°lt konkr√©t, mint igaz, sosem lesz teljesen szinkronban r√©szeinek √∂sszess√©g√©vel. Ez a diszkrepancia motorja a mindennapi √©s a tudom√°nyos gondolkod√°snak.

Ebben az √©rtelemben az olyan t√°rsadalmi fogalmak, mint a "munk√°soszt√°ly", a "kapitalizmus", a "szocializmus" stb, konkr√©t val√≥s√°gos l√©tez√©s√ľkben sohasem hozhat√≥k teljesen azonos szintre az elm√©leti konkr√©t kifejezŇĎd√©s√ľkkel. A t√°rsadalmi viszonyok "elm√©leti" rendez√©se, felt√©rk√©pez√©se, egy √∂sszk√©p kialak√≠t√°sa messzemenŇĎen nem azonos eme t√°rsadalmi viszonyok empirikus megjelen√©s√©vel.

Allen W.

Ebben az értelemben mondotta Marx, hogy a valóságos munkásmozgalom minden tényleges lépése többet ér, mint száz elméleti eredmény. Más szóval, adott valóságos lépés az elméleti konkrét kontrollja és kritikája.

Dialektikus n√©zet k√©ptelens√©g √©s illuz√≥rikus teh√°t az eszm√©k t√∂k√©letes megval√≥sul√°s√°r√≥l besz√©lni, mik√∂zben a dialektikus logika megtagad√°sa a helytelen anal√≠zisbŇĎl k√∂vetkezŇĎ hamisan rekonstru√°lt √∂sszk√©p.

√ćgy az a meg√°llap√≠t√°s, hogy a konkr√©ttŇĎl absztrah√°lunk, majd a r√©szek dialektikus √∂sszeilleszt√©se ut√°n k√≠s√©rletet tesz√ľnk a konkr√©t elm√©leti rekonstru√°l√°s√°ra maga is absztrakci√≥, de az √∂ntudatra √©bredt gondolkod√°s √∂nmag√°ra reflekt√°l√≥ absztrakci√≥ja, amennyiben elismeri t√∂k√©letlens√©g√©t, korl√°tozott √©rv√©nyess√©g√©t.

MindebbŇĎl az is k√∂vetkezik, hogy a dialektikus logika "alkalmaz√°sa" nem jelent igaz√°n garanci√°t a helyes k√∂vetkeztet√©sek el√©r√©s√©re, √©s semmif√©le logikai dogmatizmus "kreativit√°s" nem v√°lthatja ki a val√≥s√°gos cselekedetek eredm√©nyess√©g√©t, √©s semmi l√©tezŇĎt nem ment meg a pusztul√°st√≥l, vagy ahogy Hegel mondja a Logikai enciklop√©di√°ban: "Minden v√©gesnek saj√°tja, hogy megsz√ľnteti √∂nmag√°t.

Másként áll a helyzet azonban a dialektikus logika érvényességével a természettudományokban.

tornaterem a rossz látásért

A dialektikus logika mag√°nak a gondolkod√°snak az √∂ntudatra √©bred√©se, √©s egyben a klasszikus √©rtelemben vett filoz√≥fia s√≠r√°s√≥ja, azaz a dialektikus logika, mint a gondolkod√°s alapt√∂rv√©nye a val√≥s√°g alakul√°s√°val egybev√°g√≥ ir√°nyban halad, mint m√≥dszer fejlŇĎdhet, de √∂nmaga ellen nem fordulhat, m√°r csak az√©rt sem, mert az anyagi dialektikus n√©zet mozg√°s√°t k√©pezi le. A dialektikus logika dialektikus n√©zet rendszer, az objekt√≠v realit√°s b√°zis√°n.

Mivel az √∂sszef√ľgg√©sek rendszere mind a t√°rsadalomban, mint a term√©szetben egyre bonyolultabb√° v√°lik, a dialektikus logika is mind t√∂bb szempontot kell, hogy figyelembe vegyen. Mint Engels mondja: "A term√©szet √©s t√∂rt√©nelem megismer√©s√©nek egy mindent √°tfog√≥, egyszer s mindenkorra dialektikus n√©zet rendszere ellent√©tben √°ll a dialektikus gondolkod√°s alapt√∂rv√©nyeivel, ami azonban a legkev√©sb√© sem z√°rja ki, hanem ellenkezŇĎleg mag√°ban foglalja, hogy az eg√©sz k√ľlsŇĎ vil√°g rendszeres megismer√©se nemzed√©krŇĎl nemzed√©kre √≥ri√°sl√©pteket tehet.

  • Dialektikus logika ‚Äď Wikip√©dia
  • Hyperopia mindk√©t szem√©ben

A dialektikus logika ellent√©te, mint arra m√°r utal√°s t√∂rt√©nt, a mechanikus logika, vagy ahogy Hegel nevezi, a szofisztika. A dialektikus logika, amennyiben fejlŇĎdŇĎk√©pess√©g√©t adottnak vessz√ľk, √°ltal√°nos, materialista alapokon nyugv√≥ logikai, gondolkod√°s-m√≥dszertani s ezen bel√ľl kutat√°si elm√©let, az emberi megismer√©s √°ltal√°nos b√°zisa, amelybe szervesen beilleszthetŇĎk a r√©szleges √©s konkr√©t logikai elm√©letek, ha ezek objekt√≠ve nem tagadj√°k a materializmust, teh√°t megmaradnak a Herakleitosz √°ltal kijel√∂lt nyomvonalon.

Ezek szerint a dialektika nem t√∂bb, mint vitatkoz√°si m√≥dszer, vagyis a dialektik√°nak nincs idŇĎbeli vonatkoz√°sa McTaggart. Adorno √©s Horkheimer szerint pedig a dialektika tulajdonk√©ppen azonos a t√∂rt√©nelem menet√©vel, √©s ebben az √©rtelem a t√∂rt√©nelmi optimizmus mindig t√∂rt√©nelmi barbarizmusba fordult √°t.

A felvil√°gosod√°s √≠gy - k√∂vetkezm√©nyeit tekintve, totalitari√°nus. A vil√°g a felvir√°gz√°s helyett a barb√°rs√°gba zuhant. Marx Hegellel szemben nem az Abszol√ļt szellem mozg√°s√°r√≥l besz√©l, amely √∂nmag√°ban hajtja v√©gre a dialektikus mozg√°s, hanem tŇĎke √©s munka, teh√°t val√≥s√°gos dolgok ellent√©t√©rŇĎ, mozg√°s√°r√≥l, ellens√©ges viszonyuk dialektikus √©s sz√ľks√©gszerŇĪ kialakul√°s√°r√≥l.

Etimol√≥gi√°ja[ szerkeszt√©s ] A dialektika g√∂r√∂g őīőĻőĪőĽőĶőļŌĄőĻőļőģ sz√≥ jelent√©se: vitatkoz√°s, vitak√©szs√©g, √©rvel√©s. Eredetileg a besz√©lget√©s √©s t√°rsalg√°s mesters√©ge, melyben bizonyos modellek √©s szab√°lyok elsaj√°t√≠t√°sa r√©v√©n valaki az√°ltal fedhette fel az igazs√°got, hogy vitapartnere gondolkod√°s√°ban √©rvel√©s√©ben elŇĎfordul√≥ ellentmond√°sokat hozta felsz√≠nre. Ennek sor√°n a vita egyik r√©sztvevŇĎje elfogad egy t√©zist, amibŇĎl levezet egy azzal ellent√©tes konkl√ļzi√≥t, majd az ellentmond√°sra alapozva utas√≠tja el a t√©zist. Ezt a dialektikus vitatechnik√°t reductio ad impossible-nek, vagyis a lehetetlenbe reduk√°l√°snak, m√°s n√©ven dialektikus n√©zet bizony√≠t√°snak nevezz√ľk.

Ebben az √©rtelemben a sz√ľks√©gszerŇĪs√©g tulajdonk√©ppen a dialektika tan√≠t√≥mestere, mert az okozatis√°g, az egym√°sb√≥l k√∂vetkez√©s.

Azok a kateg√≥ri√°k, amelyekkel Marx dolgozik, m√°r l√©tezŇĎ kateg√≥ri√°k, viszont a t√°rsadalmi viszonyok a dolgok elŇĎrehalad√°sa √°ltal bontakoznak ki, alakulnak.

K√∂zben a kateg√≥ri√°k tartalma is v√°ltozand√≥, m√≠gnem eljutunk az oszt√°lyharc-elm√©let logikai alapjaihoz, az oszt√°lyharc gyakorlati sz√ľks√©gszerŇĪs√©g√©hez.

Az id√©zet a Gazdas√°gi-filoz√≥fiai k√©ziratokb√≥l val√≥, a Mag√°ntulajdon viszonya c. A K√©ziratok elŇĎk√©sz√ľl√©st jelentenek k√©sŇĎbbi Marx dialektikus n√©zet "A mag√°ntulajdon viszonya munka, tŇĎke √©s a kettŇĎ vonatkoz√°sa. A mozg√°s, amelyen e tagoknak √°t menni√ľk a k√∂vetkezŇĎ: ElŇĎsz√∂r - kettŇĎ k√∂zvetlen egys√©ge. TŇĎke √©s munka elŇĎbb egyes√≠tve: azt√°n sz√©tv√°lva √©s elidegen√ľlve ugyan, de egym√°st k√∂lcs√∂n√∂sen mint pozit√≠v feltelek emelve √©s elŇĎmozd√≠tva.

A kettŇĎ k√∂zvetlen vagy k√∂zvetett egys√©ge.

√Črdekest√©m√°k