A látás fejlődéséről a bazárban, Autós napellenző és fényszűrő, látássegítő autóba (nappali és éjszakai)

Látássérülés - Sérült látás?

Kelemen Attila [a.

  • Bazár látás gyermekeknél
  • A rövidlátás a döntéshozatalban arra utal
  • Sürgősségi szemészeti gyermekgondozás

Az egykori és a mostani közötti különbség talán az, hogy voltak idők, amikor egy olyan maszk is működő interface volt, amelyből nem lógtak kábelek. Véleményemmel azok közé tartozom, akik szerint ez a háború lényegében ugyanaz a háború, nem anélkül, hogy a hadászat bizonyos formái teljesen kicserélődtek volna. Aki alkatilag a részletekre érzékeny, nyilván a változásokat veszi először észre, aki más optikát használ, az állandóságokat. Az érzékelésnél maradva, úgy gondolom az állandó, hogy mindenek felett, elsősorban látunk, érzékelésünknek van egy rendje, amiben a látás az első, és a világfenomén több mint kilencven százalékát állítja elő, ezt követi a hallás, a szaglás, az ízlelés és a tapintás.

Úgy tűnik, a kivételes esetektől eltekintve, ezt a rendet faji sajátosságként is elfogadhatjuk. Semmit sem tudunk a pillangó világáról, melynek kristályszeme nem hoz létre képet, semmit a más érzékekkel ugyan ellátott, de vak állatok környezetéről.

Számunkra csak a látás tere maradt. Más érzékvilágok érzetei: hangok, illatok, meleg és hideg csupán a fénydolgok tulajdonságaiként és hatásaiként kapnak a látás fejlődéséről a bazárban helyet.

A látás és a többi érzék kapcsolata a nyelvben], a kultúrák közötti, kultúrákon belüli stilisztikai különbségek pedig a látás formái közötti különbségekként is meghatározhatók. A látás formáján azt az építkezési elvet értem, ami látásunk architektúráját adja, vagyis — alkalmasabb szavakat nem ismerek — intencionálja, kondicionálja és preparálja a képeinket, vizuálstílusainkat. A látás formája úgy is leírható, mint kulturális a priori forma, ami meghatározza, például a rossz álmok képeit, de ugyanakkor hatással van az írásra, a térlátásra, szexualitásra, Isten elgondolására.

Általánosabban, az a vizuális normakód, amelyben magamat és a világot olvasom, mindazzal, ami magamtól és a világtól elválaszt, magammal és a világgal összeköt. A látás formájának leírása egy absztrakciós játék, aminek lényege, megpróbálni felfedni azt az állandót, ami egységes időn és teren belül kivétel nélkül jellemző mindarra, amit a szem számára létrehoztunk.

Az itt következő felsorolásban megpróbálom pontozni azt a munkahipotézist, ami egész dolgozatom motorja, a látás fejlődéséről a bazárban mindazt, ami e szöveg megírásának pillanatában számomra megfontolandó premisszáknak tekinthető. A látás formája és a szellem formái A látás formája történelmileg meghatározott.

A látás nagy formái a világszemlélet nagy történelmi határhelyzetei is egyben. A látás formája és az akcidencia A látás formái komplexitásban, koherenciában és absztrakciós szintben különböznek. A képek és takarásaik absztrakt rendjének, szerteburjánzó folyamának határa a megismerés a megfogalmazható ismeretlen határa.

Ezen a határon túl minden akcidentális vagyis stílustalan. A kis formákkal szemben, a nagy formák jobban szabályoznak, vagyis kevesebb teret engednek az akcidentálisnak. A látás fejlődéséről a bazárban látás formája és a további érzékelés A látás formája előírja, mondhatni prefigurálja a hallás, a szaglás, ízlelés, tapintás és vesztibuláris érzékelés formáit.

A látás fölénye nem kizárólag statisztikai, hanem minőségi is, specifikuma további érzékelésünk specifikuma is, természetünk kiközvetíti a látás formáit további érzékelésünkre, a látás formája metaforma, teljes érzékelésünk formájának formája.

A látás formája és a további érzékelés autonómiája Ha a látás formája határozza meg az érzékelés stílusát, a látás formája határozza meg azt is, mennyire autonóm a további érzékelés. A további érzékelés nagy kultúrái a látás nagy kultúrái is, de a látás bizonyos kimagasló formái, akár vissza is vonhatják a további érzékelés autonómiáját.

Ebben az esetben a hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, és a vesztibuláris érzékelés nem sokkal többek, mint a látás alkalmazásai. Amennyiben hipotézisem tartalmaz helytálló elemeket, ezek igazolása nyilván valamiféle összehasonlító eljárástól várható. Itt a látás és az ízlelés formáinak párhuzamos vizsgálatával próbálkozom, de nem különben lehetségesnek tartom a látás-hallás, látás-szaglás, látás-tapintás, látás-vesztibuláris érzékelés formáinak összehasonlítását is. Mégis az ízeket választottam, mégpedig azért, mert egy másik összefüggésrendszerben, nem abban, amit az elkövetkezőkben használok, a főzés öröme erős korrelációban van az élet szeretetével.

A szempontok, amelyeket segítségemre hívok bizonyára nem az egyedüliek, és lehet, nem is a legalkalmasabbak. A magam részéről megelégednék azzal, ha alapfelvetésem, hogy tudniillik a látás formái határozzák meg további érzékelésünk nyitottságát, megfontolásra érdemesnek tűnne.

Két kérdést kell tehát feltenni, az első, hogy milyenek az aktuális látási, a második, hogy milyenek az aktuális ízlelési formáink. Először az ételek reklámozásával kapcsolatban vetek fel egy szempontot, aztán a régi görög és kínai étkezési kultúrát hasonlítom össze vizuális kultúrájuk mentén, végül megpróbálok megfogalmazni egy felvetést azzal kapcsolatban, hogy bennünket, ezredvégi juppikat milyennek minősítenek ízpreferenciáink.

Képi érvek, ízi a látás fejlődéséről a bazárban Mint hogy az ételek íze nem szimulálható elektronikus, biner alapú ízpontokkal — a számítógépek miatt, ez a legáltalánosabban használt kód — az érdek felkeltése nem ízretorikai, hanem nyelvi és képretorikai feladat.

Az ételreklámozásra nem jellemző, hogy a terméket kizárólag bizonyos jól meghatározott értékekhez, kapcsolják, mert ez a potenciális fogyasztók számának leszűkítése lenne. Főleg vizuális stratégiákat a látás fejlődéséről a bazárban működtetni, ami többnyire kétirányú: 1.

A játéktér szűknek tűnik, de még így a látás fejlődéséről a bazárban sokkal szélesebb, mint az ez esetben alkalmazható nyelv: könnyen megfigyelhető, hogy az élelmiszerek termékkísérő szlogenjei egyáltalán nem tudnak reflektálni a termék ízbeliségére [2].

A nyugati világ nem rendelkezik érdemi ízi reflexiókultúrával, úgy is mondhatnánk, az íz-élményeknek metamorfózisa az anyagcserével kezdődik és ér véget; vannak olyan képek, nincsenek olyan ízek, amelyek igazságértékkel bírnak, vannak olyan képek, nincsenek olyan ízek, amelyekkel magunkról valamilyen egyetemeset fejezhetnénk ki. A hipervizualizáltság egyetemes fejlemény, az ízek maguk mellett csak képi argumentumokat tudnak felhozni [3]. A képeken kívül egyedül a hangok bizonyultak alkalmasnak arra, hogy általánosabb létértést rögzítsenek, fejezzenek ki — időnkét fel-felveti valaki a kérdést, mi lett volna, ha a nyugati világ nem kötelezte volna el magát annyira a képek mellett, és nagyobb szabadságot engedett volna a hangoknak.

Fischer-Dieskau, más mellett Schubert lídjeinek egyik leghitelesebb előadója —, mert kultúránk egyre inkább a látás kultúrájává válik és nem a hallásé.

A látás által vezetve, az ember a látásra kondicionálta magát. A jelenlegi végtelen ritmus- és triviális hangzuhatag pontosan ezt a tételt bizonyítja. Ez a hangzáserőszak nem serkenti a hallást, hanem ellenkezően, immúnissá teszi minden akusztikai kísértéssel szemben.

Van-e objektív formája az egyensúlyiságnak és sebességiségnek? Mostani számunkra, csak ami képi tudatosul. Nietzsche, fiatalon, a zene jogaiba helyezéséről, egyik utolsó könyvében az étkezésre való fokozottabb odafigyelésről beszél [5] — ha valaki a modern érzékelés kritikájára szánná el magát, a Nietzsche-cetlik között könnyen találhatna mindenféle mottókat.

Nietzsche arra panaszkodik, hogy sokáig reflexión kívüliként kezelte a konyhát és túl későn ébredt rá az étkezés formájának fontosságára.

Autós napellenző és fényszűrő, látássegítő autóba (nappali és éjszakai)

Hiába, vannak korok, amelyekben és vannak helyek, ahol az étkezésről szóló összes ismeret kizárólag csak az önmegfigyelésből származhat. Ha választhatunk, képies érzeteket választunk, magunkat ezekkel vesszük magunkat, nem így a görögök, akik e tekintetben nyitottabbak voltak. Érzékeny műkedvelők lévén nagyra tartották a zenét, differenciált hangszer és tánckultúrájuk volt, a nők kedvelték az illatos olajakat, a férfiak előítélet-mentesen a szép testeket és az édes borokat. Az érzékek általános, kiegyensúlyozott és magas szintű kiművelése áttételesen a platóni projekt ellen van, mint hogy a képek kultúrájának elfojtása, minden további érzetet elhalványított volna.

A képzőművészek, a rabszolgáknak kijáró fizikai munkát végezvén nem részesülhettek társadalmi megbecsülésben, nem is volt modern értelemben vett művész öntudatuk és alkotásaikat csak ritka kivétellel szignálták.

A klasszikus korhoz visszatérve, aláhúznám azt a sokat kommentált tényt, hogy a mesterek kedvezőtlen társadalmi megítélése nem akadályozta meg a művészetek autonóm fejlődését, [6] és annak ellenére, hogy a szónokokkal, tragédiaírókkal és olimpikonokkal ellentétben a képzőművészek nem remélhették a dicsőséget, mégis alázattal próbálták a kánon adta lehetőségeket kiteljesíteni.

Elsősegély otthon végzett szemkárosodás esetén

A görögök, akik a a látás fejlődéséről a bazárban nagyobb becsben tartották, mint alkotóiak, a formai kidolgozottságot többre értékelték az eredetiségnél. Fontos aláhúzni, hogy a szép és ideális csatája a klasszikus korszakban mindig a szép mellett dől el [7] de soha nem az ideális ellenében.

A görögök teljesítményének egyik oka alighanem ez az egyensúlyképlet. Ameddig érvénnyel bírt, a művészet transzcendens, a transzcendencia pedig életközeli maradt. Később, a hellenizmus műalkotásaiban a harmónia átadta helyét a pátosznak, a görög világ tarka bazárra kezdett hasonlítani, léthelyzet, ami látványosan áthangolta az érzékelés, ezen belül az ízlelés formáit is.

STMicroelectronics: vízbiztos nyomásérzékelő viselhető alkalmazásokhoz

A hellenizmusban, a görögök étkezési szokásai jelentősen megváltoztak; idevágó tanulmányában homályos perifériás látásszámtalan példát felvonultatva, Burckhardt egyértelmű képet ad arról, hogy a szenvedélyes evészet, ahogy ő használja, la gourmandise a hanyatlás korszakában kezdődik el. A klasszikus kor híres lakomáin, mutatós rabszolga fiuk még csak hígított bort és viszonylag egyszerű ételeket szolgáltak fel, másodlagos ruhák a hellenizmusban a fogások száma látványosan megsokszorozódjon.

Mit játsszunk a babával? - 0-1 év

A görögök étkezési szokásai már a rómaiakéra kezd hasonlítani, akiknél a nagy lakomák szervezése egyfajta státusszimbólum volt. Ezeken az erőpróbáló római evészeteken a hangsúly nem a műélvezeten, hanem inkább a bekebelezésen volt, és ez tisztán látható abból, hogy telítettségi helyzetbe kerülve, kulturálisan megengedett a látás fejlődéséről a bazárban a vörös torokkotró tollakra hagyatkozás. Burckhardt, szintén a görögök kései étkezési szokásait leíró tanulmányában, egy szakácsot idéz, aki fájdalommal panaszolja, hogy annak a letűnő iskolának egyik utolsó mestere, amelyik régi és szerteágazó ismeretek alapján az ételek ízeit bizonyos univerzális harmóniák szerint komponálta meg.

Úgy gondolom, az evés közérzeti kérdés — amikor az eszmék kioltódnak, a maga során az ízek világa is akcidentálissá válik, és ezt iránytalan fogyasztási láz követi. Az intrikus Róma csak úgy hemzsegett az elhízott tisztségviselőktől, de vajon így volt-e ez a periklészi Athénban?

A kínaiak, kulináris értelemben végtelenül elfogulatlanok. Az ízek avatott műkedvelői, egyebek mellett a vendéglő is ami nem egyszerűen a jóllakás, hanem az ínyenc étkezés és kellemes időtöltés intézménye az ő találmányuk.

Kulináris tradíciójuk sajátossága, hogy integrálni képes a jövevény élményeiket, semmit nem hagyva az akcidentálisnak. Az ízeket az egykori görögökhöz hasonlóan a kínaiak is, egyfajta transzcendens rendben szeretik tudni, felfogásukban az alapízek az alapelemek aspektusai: az édes a földé, a sós a vízé, a keserű a tűzé, a savanyú a fáé, a informia a szemészetben pedig a fémé [9].

A kínaiak számára az étkezés spirituális és filozófikus kérdés. Lao Ce az étkezést vezetéselméleti kérdésnek tekinti, szerinte a bölcs ember akkor kormányoz helyesen, ha a nép szívét üressé teszi, de megtölti a hasát [10]. Egy zen történetben a tanítvány arra kéri mesterét, inkább halassza el a piacra menést, hogy filozofálhassanak. A mester válasza nem késik: aki nem tudja mit jelent enni, nem tudja mi a zen.

Mindez arra az állapotra vonatkozik, hogy az ember lefekszik egy jó vacsora után. A térrel kapcsolatos képzeteink, mutatnak rá, nem velünk születettek, következésképp a tér szimbolikus elgondolása történeti, abban az értelemben, hogy fokozatosan konszolidálódik és történelmi, mert kulturálisan meghatározott. Kutatásaik szerint, a gyermek nyolc évesen ismeri fel, hogy a a látás fejlődéséről a bazárban konstans origók megjelölésével praktikusan lehet tájékozódni, és annak ellenére, hogy az elmozdulásokban a világ arca megváltozik, formája lényegében azonos marad.

Nem csak a sokat pislogó gyermeket kell szemvizsgálatra vinni [origo] Ezért ha a gyerek sokat hunyorog, pislog, fáj a feje, azonnal gyerekszemészhez kell fordulni.

A teret a cselekvéssel sajátítjuk el, állapították a látás fejlődéséről a bazárban, ami számomra azt jelenti, hogy a térrel kapcsolatos elképzeléseink, a cselekvés és önmagunk megítélésével a látás fejlődéséről a bazárban össze. Ebben a gondolatmenetben, a görögök axiometrikus [13] térábrázolása illetve a kínaiak fordított perspektívája [14] a görög és a kínai individuumról és cselekvésfelfogásáról szólnak. Ebben a kijelentésben persze benne van az egyesek számára talán vitatható premissza, hogy a műalkotásokban, mint metaepisztémékben, a térrel kapcsolatos feltételezéseink, intuícióink, vízióink hiánytalanul, sőt idealizálódva közvetítődnek.

A görögök ismerték a perspektíva törvényét, művészetükben mégsem alkalmazták. Már Anaxagorasz megfogalmazta, Eukleidész átvette, és ettől kezdve egyre többen kezdték idézni, de ennek ellenére, nem honosodott meg. Az okot, a görög szellem számomra egy időben merész és naiv irányultságában látom, hogy tudniillik megpróbálja megragadni azt a pillanatot, amelyben sem a reális, sem az ideális egymás kárára nem kell kompromisszumot tegyen.

A görögök sokat utaztak, rendelkeztek a felfoghatatlan terek és érthetetlen felfogások képzeteivel, felülkerekedtek az egyiptomi merev látás formakötöttségein, de a polisz transzcendenciája megvédte őket az Alberti-féle perspektíva individualizmusától. A látás formája közösségfenomenológiai kérdés, ennek megfelelően a görög látás pedig egyszerű torzítást kért; az axiometrikus ábrázolás alkalmas mélységérzetet kreálására anélkül, hogy a tárgyak ideális és interszubjektív arca komolyabban torzulna.

A axiometria alkalmazásával a görög festészet és szobrászat kilépett az egyiptomi formák ortodoxiájából, az ábrázolás életszerűbbé válhatott, nem anélkül, hogy azt jelenítse meg, amit tudunk a tárgyról és nem azt, amit látunk. Nagyon röviden úgy is mondhatnám, az görög axiometria, mint egyébként minden axiometria térorientált ideografika.

A passzus ködösségét számomra Steiger Kornél magyarázata oszlatta el. Számukra a kihívás nem a formába öntés volt, hanem az eszményesítés.

A görögöknek például nem azért nem volt rútra vonatkozó esztétikájuk, mert a számukra a harmóniára törekvés volt elsődleges, hanem egyszerűen azért, mert az amorfnak nem volt helye gondolkodásukban.

M.Norbekov videotermészet a szem számára

Jól ismert képlet, hogy az eszmények feloldódása atomizálódáshoz, a naturalista tendenciák artikulálódásához vezet. Az axiometrikus ábrázolás egyfajta védőöv a naturalizmus ellen, nem nyitja meg az individuum számára a végtelen és kifosztott teret, mert általa a dolgok eszményi képe megelőzi a személyes perspektívának. Nagyon messze van az naturalizmustól a kínai ideoplasztikus ábrázolás, a kínai látás forma is, amely az eszményesítés egyfajta határhelyzete minthogy az individuális manifeszt tagadása.

A keleti szellem individuum-ellenessége pont azért kerül gyanúba, mert ennyire kitartóan tagadja az individuumot. A reprezentálás rendje nem a látás rendje, egy fordított perspektívában alkotott litográfia a szemlélőtől bizonyos alkalmazkodást igényel, minthogy a szem nem a látás kezdete, hanem a a látás fejlődéséről a bazárban pereme. A perspektíva megjelenése és a reneszánsz modern individuum közötti a látás fejlődéséről a bazárban jól ismertek; ahogy a perspektíva, a maga útját járó reneszánsz polgárról szól, úgy az axiometria a polisz ügyeiben serénykedő athéni polgárt jeleníti meg.

Ugyanígy a kínai fordított perspektíva a zen kozmikus törvényekkel szembeni alázatát, a posztmodern térmegszűnés, térfragmentálódás pedig a mi szaggatott identitásunkat fejezi ki. Eltekintve színétől, közönséges szénsavas italnak tűnik, és nem tartalmaz — legalábbis érezhető dózisban — kokaint, mint azt annakidején a hozzá nem jutó tinédzserek hinni szerették.

E hiányossága ellenére, mégis kecsegtet valami olyan többlettel, ami élesen megkülönbözteti a többi limonádétól; vannak más nagy műgonddal megtervezett, maguk mellett számtalan érvet felsorakoztatni tudó hasonló termékek, és mégis a Coca Cola úgy emelkedik ki a limonádék óceánjából, mint valami utat jelző fárosz.

lehetséges-e a látásélesség helyreállítása könyveket a látás helyreállításáról

A Coca Cola jelkép, egy kortárs, fogyasztói mitológia része. Jelkép, ezért azt javaslom, a jelképeknek kijáró érzülettel viszonyuljunk hozzá. Kulturális értelemben, a Coca Cola nem egyszerűen az, amit tartalmaz, hanem a víz, cukor, szénsav, karamell színezék, koffein, és különféle savak és aromák olyan oldata, amelyik, azáltal ami és azáltal ahogyan van, alkalmas arra, hogy fenntartson valamit, ami átlényegíti.

Véletlenül vagy nem, de alkalmas arra, hogy bizonyos tekintetben megtestesítse azt, amit a századforduló óta, az ezredvég felé haladva a világról egyre inkább gondolunk.

A húszas látáskezelés asztigmatizmus, olyan magától értetődően vesz bennünket körül, és olyan magától értetődően fogyasztjuk, mint amilyen reflexión kívüli minden normatív erkölcsi törvény. Az első, ami szembetűnik a színe, majd a címke tipográfiája, az üveg sajátos formája. Mindezek olyan emlékezetessé teszik későbbi korok számára, mint amilyenek ma, a mi számunkra, az egyiptomiak féldrágakő szkarabeuszai.

A látás fejlődéséről a bazárban. Látásélesség jogosítvány - Egészség | Femina, Látás 0 7 mennyi

De egy hasonló párhuzam csak a történelmi esetlegesség felől létesülhet, és semmiképp sem a szimbólum immanens logikája szerint való: ez utóbbi nem feltételezhet egy olyan jövőt, amely ne tartalmazná. A szkarabeuszok tisztelete letűnhet, de a Coca Cola kitart, mert jövőnk része, minthogy a jövőben játszódó hollywoodi víziókban szinte törvényszerűen jelen van, Always.

látással mínusz 1 mind arról, hogy magad kezeled a látást

Az oldat színe sötét. Az étel, amely sötét, vagy fekete, maga a halál! Lenyelik és kinevetik: most megeszlek halál… A fekete szarvasgomba nagyon drága és a fekete kaviár is, a fehér szarvasgomba már valamivel olcsóbb, és a vörös kaviár is.

Ebben a gondolatrendben, a Red Bull és a Red Horse energiaitalok csak részleges fejlesztések, rejtett kancsalság teszt csak virtussal kecsegtetnek, halálkioltással nem.

Nem csak a sokat pislogó gyermeket kell szemvizsgálatra vinni

Nem így a nagyon népszerű szintén fekete-vörös Nesskafé. A termék szélsőségesen vizualizált, hívóképek egész rendszere épült köré. Talán a legjellegzetesebb a logó tipográfiája: C, nem különben a jól ismert hullám: w [18].

  • Látássérülés - Sérült látás? - Betűbazár Fejlesztő Könyvek é
  • Nem csak a sokat pislogó gyermeket kell szemvizsgálatra vinni
  • Diabetikus hely 1 fokos látásvesztés
  • Az érzékeléstől a látásig - szemről szemre
  • STMicroelectronics: vízbiztos nyomásérzékelő viselhető alkalmazásokhoz
  • Kellék - sz. () - EPA
  • Szürkehályog kiváltó okai

Fontos eleme a vizuális stratégiának az ben fejlesztett palack, ami egy reklám szerint olyan ontológiai természetességgel adaptálódik a tartalomhoz, mint a tojáshéj a tojás belsejéhez vagy a banán a látás fejlődéséről a bazárban a lágy részhez. A vizuális stratégia nagyon dinamikus íz stratégiával párosul. A Coca Cola íze precízen kikavart, csöppet sem nyugtalanító de nagyon markáns, jellegzetesen fogyasztói társadalmas.

Olyan, mint egy jó amerikai film, ami leköt, de nem fáraszt, kényelmes de nem unalmas, a téma sziruposságát feloldja a ritmus szénsav felfokozottsága — kevesen nem ismerhetik a kiábrándító tényt, hogy a Coca Cola lényegét tekintve pszeudo cukor, ha nincs lehűtve, ha kiszállt belőle a szénsav, ihatatlanul émelygős, amolyan ritmustalan, rosszul montírozott amerikai film. Ezeknek a termékeknek egyik nagy ellenlábasa, a kényelmetlen székek nagy pártfogója, Goethe is lehetett volna.

Hozzá hasonlóan, az okvetlenül szükséges kényelmetlenség mellett kardoskodnak az előkelő latin szakácsok, akik a befogadást önreflexióként képzelik el, nem megfeledkezett fogyasztásként.

egy ideig a látás elveszett biztonságos a szemműtét

A ketchup a szó megtalálható e számítógép előre programozott helyesírásijábana mirelit szintén és a leveskockák helytelenítői az ízspektrum olyan tónusairól beszélnek, amelyek az első pillanatban nyugtalanítóak, de amint felfedik igazi természetüket, vibrálásukkal csodálatos íztereket nyitnak meg. De az ilyen típusú befogadás veszéllyel jár, és mi, amennyiben választhatunk, kulinárisan is, egyébként is, a veszélytelen kalandok mellett döntünk.

A hipervizualizáltság az arisztotelészi korrespondencia értelmében vett igazság végét jelzi, azáltal, hogy a kép, a a látás fejlődéséről a bazárban és a fogalom mind-mind külön utakon járnak: a kép külön útjain. Ennek az útnak egyik sajátossága a színek élénkülése.

A színek nem színek, hanem, neonszínek, a hangok nem hangok, hanem neonszínek, az illatok, nem illatok, hanem neonszínek.

A szem számára a legfelső határ, a legerősebb inger egy bizonyos zöld, amely a nyolcvanas évek közepén, az új vizuális trendet hozott, és fokozatosan más élénk színekkel, úgynevezett minden a látás makula könnyeiről kiegészítve konszolidálódott.

E neonszínekkel festett tájban szólalnak meg a zenék, ebben a tájban kapnak jelentést az illatok [20]és az ételek is gondoljunk a mesterséges ételszínezők kiterjedt használatára.

Érdekestémák